Római Katolikus Szent Imre Plébániatemplom

A templom a XIII. században valószínűleg eredetileg is a település centrumában épült fel. A 2008-ban végrehajtott teljes körű régészeti feltárás alapján a templomnak 6 építési korszaka volt, melyek a 2010-ben megvalósult felújításnak köszönhetően láthatóvá is váltak.

A Szent Imre-templom és parkja

A templom a XIII. században valószínűleg eredetileg is a település centrumában épült fel, és ahogy a környéken másutt is, temető vette körül. Bő piaci hellyé, mezővárossá válásakor a templom előtti - mai Köztársaság - téren tartották az országos vásárokat is. A jezsuiták megjelenésével - egy XVIII. század közepi ábrázolás szerint - a templom szomszédságában felépült rendházuk, a tér másik felén pedig egy félköríves kapuval rendelkező, egyemeletes kúria, amely a helyi hagyomány szerinte gy olyan „kastély” volt, amelyet a XIX. században lebontottak. Ezzel szemben valószínűbb, hogy az épület földszintes formában átépítették, és a mai napig fennmaradt (vendéglőként működik). A templom parkját a XX. században kerítéssel vették körül, fákkal ültették be, amelyek elválasztották a tér többi részétől.

A 2010-ben megvalósult felújításnak két fő célja volt:

1. A templom korábbi építési korszakainak bemutathatóvá tétele.

2. A templompark a szakrális közeghez méltó megújítása és ismételt összekapcsolása a központi térrel.

A Szent Imre-templom építési korszakai

A 2008-ban végrehajtott teljes körű régészeti feltárás alapján a templomnak 6 építési korszaka volt:

1237-1250 körül: megépült az egyhajós, félkör- vagy patkóíves apszisos templom, a nyugati homlokzat tengelyében toronnyal. A szentély boltozott, nyugati felében a hajó szélességét karzat töltötte ki, déli falában belül két ülőfülke. Déli kapuja oszlopbélletes, bimbós oszlopfőkkel, timpanonnal, megjelenésében a jáki Sznet Györgytemplom kapujának szerényebb változata. Legalább 2, de lehet, hogy 4 tölcsérablak nyílt a déli falon.

1747: kelet felé megtoldották a templomot, új, boltozott szentélyt építettek, sekrestyével együtt. A középkori kaput befalazták, az ablakokat még megtartották. A hajó ekkor még síkmennyezetes (a középkor óta!).

1780 előtt: beboltozták a hajót és új karzatot építettek, ekkor a középkori ablakokat megszüntették és két új ablakot nyitottak a déli oldalon.

1834: leégett a templom és összedőlt a torony. A mai tornyot ekkor építették.

XIX. század közepe után (?): a barokk ablakokat befalazták és 1-1 nagyméretű, félköríves záródású ablakot nyitottak az északi és a déli oldalon.

XIX. század végétől: elsősorban a templom belsejét újították meg többször:

1893: a mellékoltáron felszentelték a Lourdesi Szűz Mária szobrát.

1909: új orgonát készíttettek Popper Nándor szombathelyi orgonakészítővel.

1926: az 1916-ban háborús célokra rekvirált 3 harang helyett újakat öntenek.

1930: a templombelső köríves

1960: a főoltár elnyerte mai formáját.

1970-es évek: elkészült a szentély 3 üvegablaka (Antiochiai Szent Margit, Szent Imre, Szent Ilona).

1992: déli hajófal két új freskót kapott (Szent Özséb és boldog Apor Vilmos). Mindkettő Závory Zoltán festőművész alkotása.

2010: a középkori részletek kipreparálása miatt Gyarmati András festő-restaurátor speciális technikával áthelyezte Apor Vilmos freskóját a déli falról az északira.

A templompark

A templom körül még a XIX. században is temető volt, ez ad magyarázatot a templom déli előterében álló temetői kereszt jelenlétére. A megfeszített Megváltó és a feszülete alatt álló Szűz Mária kompozíciója 1824-ben készült. A templompark nyugati szegletében áll a falu I. és II. világháború halálos áldozatainak hősi emlékműve. A 2010-es felújítás alkalmával a keresztény vallással évezredek óta kapcsolatban álló, abban sajátos szimbólumrendszert alkotó növényt telepítettek a templomparkba: levendula- és rózsaültetvényt.

Levendula: A hagyomány szerint a növény egyidős az emberiséggel, Ádám és Éva hozta magával az Édenkertből. A középkorban aztán még jelentősebb lett, a bencések honosították meg Európában gyógyító hatása miatt. Egyházi vonatkozás még, hogy azt tartották, Jézus pólyájának is levendulaillata volt, és később Mária Magdolna levendulaolajjal kente be Jézus lábát a Biblia szerint.

Rózsa: A keresztény szimbolikában az isteni kiválasztottság, a vértanúság és a halálon aratott diadal jelképe. Stilizált ábrázolásain mindig páratlan számú - többnyire öt – szirommal jelenik meg. A domonkos rend által elterjedt rózsafüzér - melynek szemeit eredetileg összepréselt rózsaszirmokból készítették - Szűz Mária életének háromszor öt epizódjára utal: öt örömtelire, öt szomorúra és öt dicsőségesre. A rózsa a kereszténységben elsősorban Szűz Mária jelképe. Ő a “tövis nélküli rózsa”, hisz a legenda szerint csak a bűnbeesés tette tövisessé ezt a virágot.

(Szöveg: Németh Sándor)