A falu rövid története

Bő: örökös változás - változatos örökség

Ha egy település hosszú idő óta lakott, akkor ott a természeti és épített környezet sokszínűségével teremt kedvező lakóhelyet minden kor embere számára. Bő egy ilyen hely.

Bő község a Nyugat-Dunántúlon, a nemzetközi hírű Bükfürdő szomszédságában helyezkedik el. Az Alpokalja közelségének köszönhető szubalpin klímája, a falut közvetlenül övező Répce folyó korábban a mezőgazdaságnak nyújtott kitűnő alapot, ma pedig az ideérkező turisták pihenésének kellemes környezetet.

A Répce folyóteraszán ősidők óta forgalmas távolsági út vezetett, amely az ókorban a római Borostyánkő útra csatlakozott a térség két legnagyobb központja, Scarbantia (Sopron) és Savaria (Szombathely) között. Bő területe már ekkor benépesült.

Nemzetségek szállásterülete (X-XI. század):

A magyar honfoglalás idején Sur vezér nyári szállása volt itt. A település neve ekkor keletkezhetett: „bő” = vagyonos ember, nemzetségfő.

A templomos rend konventje (XII-XIII. század):

XII. század: a Sopron vármegyei falu a templomosok birtokába került, akik konventet létesítettek. Bő a Répce mente egyik központja lett, mert a konvent birtokügyleteket bonyolító ún. „hiteles hely”-ként működött.

1239: Bő első írásos említése („Beu” formában).

XIII. század közepe: a Szent Imre-templom elődje már biztosan állt.

A johanniták és a jezsuiták mezővárosa (XIV-XVII. század):

1384: a templomos rendet feloszlatták, Bőt a fehérvári majd a soproni johanniták kapták meg.

1483: Hunyadi Mátyás királytól kiváltságokat kapott.

1499: II. Ulászló király újabb privilégiumokat adott (tized- és vámmentesség, vásártartási jog), Bő mezővárossá vált.

1595: a reformáció hatására református egyház kezdte meg működését, egyetlenként a környéken. A templom az ő birtokukba került.

1619: megszűnt a soproni és bői johannita konvent, a település a jezsuiták birtokába került.

1660: a jezsuiták visszavették a templomot a reformátusoktól, Bő azóta katolikus falu.

1666: a vásártartási jog megerősítése. A város virágkora: évente négy országos állatvásár, csizmadia- és takácscéh működött.

1697: az első lakosságszám adat (367 fő)

A Jankovich család uradalma (XVIII-XIX. század):

1724 körül: a jezsuiták rendházat építettek Bőben (mára elpusztult).

1773: a jezsuita rend feloszlatása, Bő a nagybirtokos Jankovich család birtoka lett.

1851: Fényes Elek statisztikus „Geographiai szótára” Bőről: „Határa róna és igen termékeny.” A Répce ágai mellett malmok sorakoztak.

1872: megszűnt városi jogállása, község lett.

Körjegyzői és tanácsi központ (XX. század):

1913: átadták a Felsőlászló (Oberloisdorf, Ausztria) - Sárvár vasútvonalat, Bő vasútállomást kapott.

1920: népességi csúcs (1219 fő), Bő körjegyzőségi központ.

1950: a falut a megszűnt Sopron vármegyétől Vas megyéhez csatolták.

1962: a szomszédos Bükön megnyitott a gyógyfürdő.

1968: Bő, Chernelházadamonya és Gór közös tanácsi székhelye.

1970-es évek: új intézmények: művelődési ház (1976), óvoda (1979).

1974: a vasútvonal felszámolása.

Intézményi mikrocentrum és üdülőfalu (XXI. század):

1992: Az új tömb átadásával 8 osztályos lett az iskola

2004: Testvérvárosi szerződés Kalwanggal

2007: Felújították az iskola épületét

2009: A 30 éves óvoda épületének felújítása

2010: Bő 6 település körjegyzőségi székhelye

2010. 09. 26.: A felújított Szent Imre templom és parkjának megáldása

2011. 06. 08.: Bő-Bük kerékpárút átadása

2012. 08. 12.: A megújult bői főtér felavatása

2013. 08. 25.: A felújított Művelődési Ház átadása

(Szöveg: Németh Sándor)

Látnivalók a községünkben: ITT!

Kirándulási lehetőségek a környéken: ITT!

Felhasznált irodalom:

Horváth Lajosné Baán Emilia: Bő község története. Bő, 2004.

Nemes András: Bő Szent Imre plébániatemplom műemléki kutatása. H.n., 2008.